Pánikbeteg, depressziós a családban

panikbeteg depressziós családban

A mentális betegség elfogadása

A viselkedészavarokkal, mentális problémákkal vagy pszichiátriai betegséggel küzdő családtag tünetei sokféle érzést és reakciót váltanak ki a hozzátartozókból. Ebben jelen lehet a fájdalom és együttérzés ugyanúgy, mint a tagadás, a harag, a bűntudat vagy a  tehetetlenségérzés és a szégyen. Az empatikus elfogadásig, mint optimális megoldásig, hosszú út vezet. Fontos, hogy a zavar vagy betegség kialakulásáért ne okolják magukat a családtagok.

Jó kiindulás, ha a hozzátartozók tisztában vannak az adott betegség tüneteivel, a betegség diagnosztizálásakor ne foglaljanak el tagadó álláspontot (az nem lehet, hogy pánikbeteg, csak hisztis kicsit; frászt depressziós, lusta és gyenge a jelleme).

Fontos bátorítani a beteget, hogy őszintén ossza meg panaszait, gondolatait, legyenek bár negatívak vagy különösek. Törekedjenek a családtagok arra, hogy a betegnek a családban elfoglalt korábbi szerepe megmaradjon, feladatainak teherbírás szerinti elvégzése is meglegyen – ez lényeges sikerélményt adhat!

A családtagok ne nevessék ki, mindig vegyék komolyan az élet értelmetlenségével, a halállal kapcsolatos gondolatokat, utalásokat! A tünetek fellángolásakor ne engedjék a beteget fontos döntést hozni.

A családtagok vegyenek részt korábbi kedvelt kikapcsolódásaikban, társasági életben, – legyen hely, ahová visszavonulhatnak, ahol feltöltődhetnek.

Gyermekek a beteg családjában

Ha egy apa vagy anya beteg, előfordul, hogy kiskorú gyermeke nem kap elegendő figyelmet vagy törődést. Mellőzöttséget, szorongást, szégyent élhet meg az ilyen szülő, kételyeivel magára maradhat. A család elszigetelődésével a barátkozás is nehezebb. A gyermekek és serdülők olykor nehezen nyílnak meg, illetve gyakran reagálnak megváltozott viselkedéssel (pl. visszahúzódás, vagy épp engedetlenség, ingerlékenység, hangosság, “visszapofázás”).

Ilyenkor életkoruknak megfelelő magyarázatot igényelnek a családtag betegségéről. Feleslegesen ne titkolózzunk. Nyugtassuk meg a gyerekeket, hogy nem miattuk ideges, szomorú stb. a szülő. Sokszor éreznek lelkifurdalást a gyerekek a szüleik betegségének  kialakulása miatt.

Adjunk lehetőséget számukra, hogy kérdezhessenek, elmondhassák félelmeiket, kételyeiket. Koruknak és teherbírásuknak megfelelően a beteg és a többi felnőtt bátran igényelje segítségüket a háztartásban, az otthon beteg körüli teendőkben.

Serdülők, fiatal felnőtt gyermekek olykor haraggal, ellenséges attitűddel is reagálhatnak. Biztosítsunk lehetőséget arra, hogy szakemberrel oszthassák meg szorongásaikat. Pánikbeteg szülő esetében értsék meg, hogy aszorongás nem gyengeség. A pánikrohamok nem függenek a szülő akaratától. Ezzel szemben nagy bátorságot igényel úgy élni, hogy az ember rendszeresen rosszul van, és bármikor jöhet egy komolyabb pánikrohama, amellyel szemben tehetetlennek érzi magát. Így dolgozni, így helyt állni sok-sok erőt igényel. Ha a szorongásban szenvedő ember azt tapasztalja, hogy ezt gyermekei gyengeségnek tartják, vagy azt éreztetik vele, hogy ez csak hiszti vagy megjátszás, jogosan érzi ezt mélyen igazságtalannak. Ráadásul ez csak növeli a szorongást, hiszen pontosan tudja ő is, hogy az állapota másokat is korlátoz a teljes szabadságban. Ez a korlátozást minimalizálni kell, a gyerekek a pánikbeteg szülő mellett is élhessék az életkoruknak megfelelő, igényeik szerint az életüket, maradjon idő az önfeledt játékra, szórakozásra, kortárskapcsolatokra.

A pánikszindrómától eltérően a depresszió folyamatos kezelést és ellenőrzést igényel. Ez óhatatlanul több figyelmet igényel a családtól, így a gyerekektől is, akiknek meg kell érteniük, hogy súlyos megbetegedéssel van dolguk, de a beteg nem elmeháborodott, nem bolondult meg, csak megbomlott az egyensúlya, kiesett harmonikus életéből, és amiatt és pszichiátriai kezelésre szorul. Szerencsére napjainkban egyre szélesebb a gyógyszerek választéka, amelyek segítségével elérhető a hangulat stabilizálódása, és tartalmas, kreatív élet élhető, így a családnak nem kell széthullania a beteg destruktív állapota miatt.

További részletek: Mit tehetek, ha a családtagom pánikbeteg

Hozzászólás