Trianon: Mi történt 97 éve?

Trianon igazsága is odaát van?

A trianoni traumáról és az ebből következő, a magyarságra ma is jellemző sértettségről-frusztráltságról sokan sokat írtak. Az 1920-ban aláírt békeszerződés nyilvánvalóan nem volt igazságos Magyarországra nézve, de ha még részletesen el is olvassuk, mi és hogyan vezetett idáig, a dologra meglehetősen cinikus és  egyáltalán nem adekvát az a válasz, hogy de hát “tetszett volna nem elveszteni a háborút”, akkor lehetett volna győztes pozícióból tárgyalni és még ezt-azt hozzákanyarítani az országhoz. Lehet, hogy Magyarországot volt miért megbüntetni, ennek mértéke azonban túlment az arányosságon. Másfelől ugyanígy rossz megközelítés csak azt elsorolni, hány magyar került határon túlra. Ha ezt az adatot hangsúlyozzuk, nem illik elhallgatni: hogy hány nem magyar került saját hazába az új határok megvonásával?! Na ugye!!

Természetesen jobb lett volna a határokat, amennyire ez lehetséges lett volna, az etnikai határok mentén megvonni. De nem lehet-e azt az igazságot is belátni, hogy a kilendített inga a túloldalon is épp annyira kileng? Ha Magyar Királyságnak sok milliónyi nem magyar alattvalója volt, igazságos dolog-e azon sikítozni, hogy egy háborúvesztés után meg több milliónyi magyar lett más ország állampolgára?

Az igazság odaát van, nem pedig itt, ahol a politika Trianonra is rátelepszik.

Friss hír, hogy új könyv készül a trianoni békeszerződést előkészítő küldöttség tevékenységéről. Az MTA sajtóosztálya küldte ezt a szöveget:

Tisztelt Szerkesztő!

Szíves felhasználására, mellékelten is küldjük az alábbi hírt, amely az mta.hu oldalon jelent meg. Köszönettel vesszük a forrás linkelt feltüntetését.

Reménytelen küldetés – új kötet a trianoni békeszerződést előkészítő küldöttség tevékenységéről

Kik, milyen körülmények között és hogyan próbáltak meg teljesíteni egy lényegében reménytelen küldetést? Milyen stratégiával és taktikákkal igyekezett minél kedvezőbb békefeltételeket kicsikarni Magyarországnak a az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokon részt vevő magyar küldöttség? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre ad választ – nagyrészt korabeli, közöttük a szakemberek számára is újdonságot jelentő – a nagypolitika kulisszái mögé is betekintést engedő dokumentumok segítségével az a hamarosan megjelenő kötet, amelyet az MTA BTK Lendület Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Zeidler Miklós szerkesztett.

Negyed óra – a feljegyzések szerint ennyi ideig tartott, amíg Benárd Ágost, magyar királyi munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter aláírták a Nagy-Trianon palota Cotelle termében Magyarország nevében az I. világháborút lezáró békeszerződést.

Az ehhez – a magyar békeküldöttség hivatalos naplóját vezető Wettstein János követségi tanácsos szavaival – „szomorú szertartás”-hoz vezető utat, pontosabban a delegáció 1920. január 5. és június 4. közötti tevékenységét mutatja be A Magyar békeküldöttség naplója: Neuilly – Versailles – Budapest (1920) címet viselő, forrásokat és tanulmányt is közlő kötet.

Az olvasó minisztertanácsi jegyzőkönyvekből, magánnapló­kból, magánlevelekből, visszaemlékezésekből, újságcikkekből, karikatúrákból és fényképekből alkothat képet egyebek mellett a háború utáni Párizs mindennapjairól, a hírektől elzárt, tehetetlenségük miatt szélsőséges érzelmi ingadozások között élő delegátusok leginkább komor, néha tréfás pillanatairól.

A kötet készítői igyekeztek releváns, jellegzetes és érdekes darabokat válogatni; közülük jó néhány első közlés – valódi historiográfiai unikum. Témájuk szerteágazó: a ma­gyar delegátusok feladatköre, a franciaországi magyar hadifoglyok helyzete, Apponyi Albert beszéde, a te­rületvédő propaganda, számos portré a békeküldöttség tagjairól, egy tudósítás a párizsi árviszonyokról, egy alternatív határ­javaslat Székelyföld visszacsatolásáról, a magyar küldöttek fantáziáját is megmozgató franciaországi szép­ségverseny, illetve a békekonferencia végső döntése a magyar határokról.

Érdekes az a kötetből szintén megismerhető vita, amelynek lényege, hogy megtagadhatja-e Magyarország a békeszerződést aláírását, ha a konferencia nem fogadja el javaslatait.

Kevéssé ismert, hogy miként jutott osztályrészül a senki által nem kívánt tizenöt perces történelmi hírnév a békeszerződés aláíróinak. Kiválasztásukra ugyancsak kitér a könyv.

A kötetben a forrásokon kívül olvashatók a magyar békeküldöttség által 1920. januárja és márciusa között benyújtott 38 jegyzék és a hozzájuk tartozó mellékletek listája, a szakirodalmi, levéltári és múzeumi hivatkozásokat tartalmazó forrás és irodalomjegyzék, valamint névmutató.

a trianoni békediktátum aláírása, 1920
Nagy-Trianon palota – a békeszerződés aláírása 1920-ban: egy lassan száz éves történelmi trauma

A magyar békeszerződés aláírása a Nagy-Trianon palota Cotelle termében (1920. június 4.)

versailles-i kastély - nagy-trianon palota

Bővebben…

Reklámok

Az Auschwitz-tekercsek – Holokauszt

auswitz-gradowsi1

A Holokauszt Nemzetközi Napja – Auschwitz felszabadulásának napja, január 27.

Az Auschwitz-tekercsek először magyar nyelven

Az Auschwitz-jegyzőkönyv, más írásmóddal: auschwitzi jegyzőkönyv az auschwitzi koncentrációs táborból megszökött két rab, Rudolf Vrba és Alfred Wetzler beszámolója alapján 1944 április végén Szlovákiában készített összefoglaló irat a táborban történtekről, a tömeges gyilkolás tényéről, méreteiről és módszereiről, kordokumentum a náci népirtásról. Szövegét kezdetben titkos csatornákon terjesztették, az első részleteit külföldön publikálták. Magyarországra is gyorsan eljutott, de tartalma nem került nyilvánosságra. Közvetve valószínűleg így is hozzájárult a budapesti zsidóság deportálásának megakadályozásához.

Heller Ágnes írja a most megjelenő Auschwitz-tekercsről:

Ahogy a reményét vesztett hajótörött üzenetet küld egy palackban, hogy valaki esetleg majd valamikor hírt kapjon hajójuk vesztéről, úgy küldött üzenetet halálára várva Gradowski Auschwitzban arról, ami ott történt, azoknak, akik esetleg olvasni fogják.

– A Múlt és Jövő hírlevele

Kedves barátaink! A Nemzetközi Holokauszt Napra – ez Auschwitz felszabadulásának napja, január 27 – jelentetjük meg magyar nyelven a holokauszt…

Forrás: Az Auschwitz-tekercsek – Holokauszt – Program ajánló szolgáltatás Budapest

_________________________________________

Bővebben…

Egy kiadatlan és egy kiadandó

Alighanem az enyém volt az első könyv, amelyet a Szépirodalmi Kiadó – csődbe jutása miatt – nem adott ki. A címe, ha jól emlékszem, az volt, hogy Amikor a galambok a vállamra szálltak, és az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent volna meg. A Szépirodalmi végezte az irodalmi szerkesztést és a nyomdai előkészítést. Én már az előleget is felvettem az 1990-ig keletkezett verseim keresztmetszetét adó válogatásra, amelyet saját képverseimmel, fotogramjaimmal illusztráltam. (“Nagyon sikeresek” – mondta az utóbbiakra a szerkesztőnőm…) A Szépirodalmi elkészítette a szedést, tördelést, filmre vitte a teljes anyagot és átadta a Kárpátinak. Aztánbecsődölt…

A Kárpáti Kiadó 1990-ben adta ki Sorsomhoz szegezve című verseskötetemet, 1991-ben jött volna ki említett könyvem a Szépirodalmival közös kiadásban. A nyomást a Kárpátinak kellett volna elvégeznie, a példányszámon pedig osztozott volna a két kiadó. Ugyanebben a konstrukcióban Györke Zoltán kötete az évben meg is jelent – az enyém viszont már nem. A Szépirodalmi megszűnésével párhuzamosan a Kárpáti is anyagi válságba jutott, így hiába kapta meg készen a filmeket, könyvem kinyomtatására már nem vállalkozott.

Aztán a Kárpáti átalakult, újraszerveződött és új főszerkesztője tíz egynéhány éven át üzengetett nekem, illetve ahányszor csak találkoztunk, megemlítette, hogy nekik anyaguk van tőlem és egyszer majd kiadják. Én meg mindig leintettem: úgysincs rá pénzük, meg én sem akarnám azt a régi anyagot újként megjelentetni.

Egy 2004-es naplójegyzetemben is írtam erről: Bővebben…