Pánikbeteg, depressziós a családban

A mentális betegség elfogadása

A viselkedészavarokkal, mentális problémákkal vagy pszichiátriai betegséggel küzdő családtag tünetei sokféle érzést és reakciót váltanak ki a hozzátartozókból. Ebben jelen lehet a fájdalom és együttérzés ugyanúgy, mint a tagadás, a harag, a bűntudat vagy a  tehetetlenségérzés és a szégyen. Az empatikus elfogadásig, mint optimális megoldásig, hosszú út vezet. Fontos, hogy a zavar vagy betegség kialakulásáért ne okolják magukat a családtagok.

Jó kiindulás, ha a hozzátartozók tisztában vannak az adott betegség tüneteivel, a betegség diagnosztizálásakor ne foglaljanak el tagadó álláspontot (az nem lehet, hogy pánikbeteg, csak hisztis kicsit; frászt depressziós, lusta és gyenge a jelleme).

Fontos bátorítani a beteget, hogy őszintén ossza meg panaszait, gondolatait, legyenek bár negatívak vagy különösek. Törekedjenek a családtagok arra, hogy a betegnek a családban elfoglalt korábbi szerepe megmaradjon, feladatainak teherbírás szerinti elvégzése is meglegyen – ez lényeges sikerélményt adhat!

A családtagok ne nevessék ki, mindig vegyék komolyan az élet értelmetlenségével, a halállal kapcsolatos gondolatokat, utalásokat! A tünetek fellángolásakor ne engedjék a beteget fontos döntést hozni.

A családtagok vegyenek részt korábbi kedvelt kikapcsolódásaikban, társasági életben, – legyen hely, ahová visszavonulhatnak, ahol feltöltődhetnek.

Gyermekek a beteg családjában