Pánikbeteg, depressziós a családban

A mentális betegség elfogadása

A viselkedészavarokkal, mentális problémákkal vagy pszichiátriai betegséggel küzdő családtag tünetei sokféle érzést és reakciót váltanak ki a hozzátartozókból. Ebben jelen lehet a fájdalom és együttérzés ugyanúgy, mint a tagadás, a harag, a bűntudat vagy a  tehetetlenségérzés és a szégyen. Az empatikus elfogadásig, mint optimális megoldásig, hosszú út vezet. Fontos, hogy a zavar vagy betegség kialakulásáért ne okolják magukat a családtagok.

Jó kiindulás, ha a hozzátartozók tisztában vannak az adott betegség tüneteivel, a betegség diagnosztizálásakor ne foglaljanak el tagadó álláspontot (az nem lehet, hogy pánikbeteg, csak hisztis kicsit; frászt depressziós, lusta és gyenge a jelleme).

Fontos bátorítani a beteget, hogy őszintén ossza meg panaszait, gondolatait, legyenek bár negatívak vagy különösek. Törekedjenek a családtagok arra, hogy a betegnek a családban elfoglalt korábbi szerepe megmaradjon, feladatainak teherbírás szerinti elvégzése is meglegyen – ez lényeges sikerélményt adhat!

A családtagok ne nevessék ki, mindig vegyék komolyan az élet értelmetlenségével, a halállal kapcsolatos gondolatokat, utalásokat! A tünetek fellángolásakor ne engedjék a beteget fontos döntést hozni.

A családtagok vegyenek részt korábbi kedvelt kikapcsolódásaikban, társasági életben, – legyen hely, ahová visszavonulhatnak, ahol feltöltődhetnek.

Gyermekek a beteg családjában

A dolgok divergenciája

Konvergens és divergens gondolkodás

Kognitív, konvergens és divergens gondolkodás

A pánikbetegség megértéséhez és a szindróma gyógyításában szükséges a kognitív gondolkodás megértése, a divergens és konvergens gondolkodás pontos megkülönböztetése

Per definitionem: a konvergens gondolkodás fókuszában egy pontosan meghatározható és jól körülírható probléma áll, amelyre egyetlen lehetséges és egyben megfelelő megoldás létezik. Az elménkben zajló konvergens gondolkodási tevékenység ennek megtalálására irányul. Ezt a gondolkodási módszert alkalmazzuk, ha a zoknink párját keressük nagymosás után, vagy ha egy matematikai műveletet végzünk, hogy megoldjuk a gyerek házi feladatát. Egyetlen jó megoldás létezik, nincsen más alternatíva.

A divergens gondolkodás folyamata ellenben olyan problémára keresi a legjobb megoldást, amelyre nézve nem is biztos, hogy ilyen létezik, illetve nem biztos, hogy csak egyetlen ilyen van. Ebben az esetben magát a problémát sem könnyű definiálni, más-más aspektusból nézve más-más lehet a lényeges eleme, más-más megvilágításba kerülhet a problémafelvetés egésze. Ilyenkor voltaképp a gondolkodási processzus nem is annyira s probléma megoldását célozza, hanem azt, hogy egyáltalán a felismert probléma megoldásához hogyan kezdjünk hozzá.

A pánikbetegség gyógyításában is a különböző aspektusok és lehetőségek megvilágítása a rulajdonképpeni cél.

Dr. Kállay O. Béla pszichológus vallja:

Szükségem van a dolgok örök divergenciájára, hogy mindig legyen, ami taszít és ami vonz, belepusztulnék az állandóságba és egyneműségbe. Szükségem van az időre, mert már bennem függnek a hajókötelek, bennem a létra (Weöres) és tőlem függ a pánikbeteg meggyógyításának divergenciája.

Szerb Antal ismerte a pánikrohamot?

„A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.” – így indul Szerb Antal ragyogó regénye, az Utas és holdvilág. Hogy miben állt ez a baj, ahhoz sajnos el kell olvasni a regény. Illetve nem sajnos: hálistennek. Ugyanis az egyik legszórakoztatóbb magyar prózamű. De itt most kicsit más megközelítésben idézhetjük fel egy részletét: Szerb Antal ismerte a pánikrohamot?