BDK: Afférom Tóth Istvánnal

Néhány évi barátinak mondható kapcsolat után 2004-ben komolyabb afférom támadt Tóth Istvánnal., a Határon Tuli Magyarok Hivatalának (HTMH) akkori osztályvezetőjével. A kárpátaljai származású, azelőtt más beosztásokat betöltő fideszes hivatalnok eleinte annak ellenére szimpatizált velem, hogy tudható volt: más-más politikai-világnézeti táborhoz tartozunk. Ezt azután is folytatni próbálta, hogy az első Orbán-kormány HTMH-osztályvezetőt csinált belőle, és a hozzám fűződő viszonya valószínűleg feloldhatatlan ellentmondásba került főnökei elvárásaival: ekkor én már olyan erősen Fidesz-ellenes és KMKSZ-ellenes voltam, hogy ez nehezen lett összeegyeztethető az ő elkötelezettségeivel és (anyagi, érvényesülési) érdekeivel. Ennek első bizonyítéka egy eléggé furcsa könyvismertetője volt 2001-ben: felkérésemre ő mondta el a könyvbemutató „méltatást” új kötetemről a Könyvfesztiválon – ilyen alkalmakkor nemigen szokás pártpolitikai alapon bírálni a bemutatandó könyvet; de ő megtette. Ezt szóvá is tettem egy naplóbejegyzésemben, megjegyezve, hogy pártkatonaként viselkedett. Ezen megsértődött, de – mivel kb. 1:1-re álltunk – elsimult a dolog, egy rövid időre rendeződött kapcsolatunk.

Forrás: Afférom Tóth Istvánnal

Reklámok

A játékrontó / Tejmozi-mondatok

Egy játékot persze nem szabad túlságosan komolyan venni. Nem történt tragédia. A szerepjátékokat én is szeretem és “nagyban” űzöm; ám itt talán másról van szó. Ha valaki odaül a többiekhez a játékasztal mellé, akkor, szerintem, illik betartania azokat a játékszabályokat, amelyek szerint a többiek játszanak. Aki ezt nem teszi, az nem jópofa, hanem csaló. Sajnálom, hogy Gyuri elrontotta ezt a játékot – amiért is az összes többi játékostárstól ezúton kérek elnézést -, de azt hiszem, csak magamat okolhatom emiatt, és bosszankodás helyett inkább levonom a bennem már rég érlelődő következtetéseket.

Forrás: Egy regény keletkezéstörténetéből – Tejmozi-mondatok

Az Arvisura egy posztmodern dekonstrukció

Egy levéltári állomány hozzáférhetővé tétele nyomán kiderült, hogy az Arvisura nem az, aminek eddig gondoltuk. Ismert erdélyi körökben az az általános nézet, hogy az Arvisura egyfajta nemzeti végzet. A történelemtudományok szakterülete az Arvisurát a „magyar Ószövetség” néven is említett, állítólag rovósámánok által lejegyzett olyan eredetmítoszként tartja számon, amelyről a kutatások bebizonyították, hogy a benne szereplő állítások mind történeti, mind régészeti, mind néprajzi vonatkozásaikban hamisak. Pontosabban ez a tudományos cáfolat nem is beavatott rovósámánok által kronologikusan vezetett eseményleíró  arvisurákra (mivel ezeket soha senki nem látta), hanem az arvisuráknak részben a közhiedelemben élő tévhiteire, részben áltudósok által terjesztett „tanításokra” vonatkozik.

Forrás: Az Arvisura egy posztmodern dekonstrukció