Gondolta a fene – mondta Arany. vagy nem mondta. De biztos, hogy nem Ady nem mondta. És frissítés – 2016: amikor még fontos volt nekem, mit ír és mit ér a kárpátallyasi média.
A vita nem újkeletű, most találtam meg, hogy a gandolta a fene kérdését kellőképpen körbejárta az Urbanlegends.hu 2015-ben, azaz 10 évvel fenti írásom keletkezése után. A lényeg ugyanaz: Arany János sosem írta le a neki tulajdonított mondatot. Ady neve érthetően fel sem merül az összefoglalóban:
Gondolta a fene – mondta Arany János
Régebben, amikor még rendszeresen olvastam Kárpátalja akkor legkevésbé olvashatatlan újságját, sorra találtam a fentihez hasonlatos kisebb-nagyobb, olykor viszont bődületes bakikat. Ízelítőül néhány (kattintásra a Vipera News-ba írt sziszegéseim nyílnak meg – amíg még fenntartom ezt a domaint és nem válik a tartalma a hűtlen idók olcsó martalékává):
Csak a legkisebb fáradságot igénylő utánanézéssel (Google) megállapíthattam, hogy a bolonyik szó éppenséggel a Pallas Nagy Lexikonban is szerepel (bár igaz, nem címszóként), és abba talán mégsem bolsevik cenzorok miatt került bele. Szerepel továbbá más szakszövegekben is, így máris megtudtam, hogy létezik mérges bolonyik (Sium latifolium) és sarlós bolonyik (sium falcaria) – kalapácsos azonban nincsen. Ám azt is tudjuk, hogy aki kalapácsnak képzeli magát, az mindent szögnek néz, különös cenzori munkakörben.
Az alaptörténet azonban alighanem legenda, a letűnt kort bíráló túlbuzgók-túllihegők járatják velünk a bolondját.
A Bolonyik (Sium latifolium) a Pallas Nagy Lexikonban is szerepel
Helyesírás-tanítási segédkönyvről olvastam nemrég, amely a boldog békeidőben íródott, 1962-ben jelent meg harmadik kiadása, s olyan didaktikus szöveget tartalmaz, amelybe belecsempésződött a korábbi hatalom hurráoptimizmusa, világnézete. Így például a biológia szakkör tagjainak lelkesedése, akik arról írtak a füzetükbe, hogy hogyan irtja a gyomot az ügyes micsurinista. Olvashattam a példamondatok között az árubőségért vívott harc élmunkásairól és más, egy bizonyos korszakra jellemző stílusú kifejezésekről.
[…] Az élmunkás főnév használata napjainkban csak az említett történeti korszakkal kapcsolatos. Ugyancsak a kommunista diktatúra időszakában virágzott az Ivan V. Micsurin orosz kertész és Trofim Gy. Liszenko nyomdokain terjengő, nem kis mértékben délibábos növénynemesítés erőszakos érvényesítése. Ennek jegyében például hatalmas költséggel kokszagizt igyekeztek termeszteni, e pitypang nemzetségbe tartozó növény nedve csekély mennyiségű kaucsukot tartalmaz. Magam is voltam iskolás koromban kokszagizültetvényt gyomlálni.
A Tianshan hegységben honos gumipitypang (Taraxacum kok-saghyz), nem törődve a béketábor gumiipari nehézségeivel, csak itt-ott kelt ki, ám a gyomirtást sztahanovista módon végrehajtottuk, nem maradt utánunk növényke egy árva szál sem.
[…] A boldog békeidőkben a szójegyzékeket készítő nyelvészeknek nemegyszer okozott gondot, hogyan altassák el az elvtársak éberségét: ugyanis a bolond szó és származékai után az ábécérendben a bolsevik következik. Igyekeztek hát valamit a két szó közé csempészni! Még az 1972-ben kiadott Magyar értelmező kéziszótárban is
bolond
bolonyik
bolsevik
a szórend. A régi növénynevek közül kibányászott bolonyik a széleslevelű békakorsó (Sium latifolium); e vízinövény nevét az Új magyar tájszótárban is hiába keressük, csupán az idestova százesztendős Magyar etymologiai szótárban van meg… (Büky László)
Az egymással gyakran ellentétes elvárásokat lehetetlen mindenki megnyugvására kielégíteni, emiatt a kérdéskör egésze az összmagyar közélet egyik legneuralgikusabb pontjává vált, mutatta ezt a kettős állampolgárság kérdésében 2004 decemberében tartott népszavazás, amely szabályos hisztériát keltett mind Magyarországon, mind a határokon túl. A témával foglalkozó szakemberek körében hosszabb ideje közhelynek számít a megállapítás, hogy nincsen igazi, hatékony magyar nemzetstratégiánk, ami van, az egy önellentmondásos tákolmány, amelyet a mindenkori politikai hatalom próbált hozzáigazítani az éppen aktuális igényekhez; leginkább a sajátjaihoz. A rendszer hibáit, a határon túlra irányuló támogatáspolitika hiányosságait is többen megfogalmazták már, elemezték a hatásokat, keresték a kiutat.
Súly és tömeg, tömeg és súly siralmas megkülönböztethetetlensége. Sokak számára itt szakad el a szál. Út, idő, sebesség, gyorsulás – még rendben is lenne. De az információs helyek tartalommal való kitöltése túlmutat azon, keresőbarát-e az oldalunk, itt már más követelménynek kell megfelelnünk annak érdekében, hogy honlapunk jó helyet érjen el a találati rangsorban valamely előle kiválasztott kulcsszavakkal. Vicc az egész. Kár ezekbe minden, ami természetes, történelmi, vagy értékes. Kár ezekbe a holdfény, mint cemendébe a marólúg. Maradhattak volna otthon egy szép plakát előtt, tökmindegy, melyik magyarnóta a kedvencük.
A tömeg-relevancia
Mivel a tömeg és az energia ekvivalens, miért ne lehetne releváns is egyben. A felismerés ezüst holdfényében az ecuadori mixer aztán végső konklúzióként elmondja a magyar mondatok egyikét, amit ismer: ‘kibaszott Hókuszpók, sumák geci.” Ez pedig már a tartalommarketingben a kulcsszavas relevancia kérdése, vagyis: az információs helyeket olyan tartalommal kell feltöltenünk, amely nemcsak hogy releváns a választott kulcsszavakra nézve, hanem a szemantikus háló gócpontjaként definiálva is is adekvát, releváns és önkéntes mérvadó.
Forrás: A marketing optimalizált SMS tömege és a tartalom súlya
A Nolblog megszűnése okán átmentett és újrapublikált blogbejegyzés 2004-ből:
Puccs? Forradalom? Nemzeti mozgalom? Ez az egész cécó (sőt: cicó, jó Woody nyomán) rég nem a népharagról és nem a népakaratról szól, nem arról, hogy a fellázadt istenadta nép elkergeti a rossz királyt. A tömegek, mint általában, felsőbb érdekek játékszerei – még akkor is, ha esetleg tőlük, belőlük indul spontán módon a megmozdulás. (Bár nekem erről is vannak kétségeim. Meggyőző biztatás kell ahhoz, hogy utcára vonuló szándék ébredjen valakiben.) Amint pedig szavát hallatja a tömeg, azonnal akad egy vátesz, egy párt, egy mozgalom, aki/amely azonnal kisajátítja magának a népet és ettől kezdve az ő nevében beszél. A nép meg azt hiszi, aki ott szónokol, valóban őt képviseli. Aztán amikor hatalomra segíti, kiderül hogy…
…nem hiszek a jó hatalomban, a lakosságbarát államban, a népbarát kormányban. Úgy általában sem, de ebben a térségben kivált nem, mert itt a despotizmusnak és a személyi kultusznak évszázadosak a hagyományai, mert itt mindig is a jogrend fölött állt az össztársadalmi korrupció, mert a vallási és világi hatalom errefelé mindig is elnyomandó alattvalónak tekintette a pressziót általában eléggé jól tűrő népet. Mert hát, persze, kettőn áll a vásár. (Cinikus féligazsággal szólva: minden népnek olyan az uralkodója, elnöke, kormánya, amilyent megérdemel.) Ukrajnában nem ért meg még a helyzet arra, hogy akár egy össznépi felkelés vagy polgárháború árán a nyugati értelemben vett polgári demokrácia megszülessen. Erre csak nagyon erős külső befolyás kényszeríthetné rá – és akkor is évtizedekig tartana. Ha nincs erős külső normaszabó erő, akkor bármilyen új és tiszta erők kerüljenek is hatalomra, öt perc múlva elfeledkeznek a nép érdekéről és tíz perc múlva már ott csücsülnek a korrupció és a gazdasági bűnözés kellős közepén.
A rocktól aztán fokozatosan áthúzódtam a blueshoz és a jazzhez, ma már az utóbbit hallgatom a legtöbbet, rajongok minden irányzatáért, bár a szvingnél, dixinél ma már jobban kedvelem a kortárs modern jazzt, Miles Davist, Keith Jarrettet, Chick Coreát, Herbie Hancockot, illetve persze a kortárs magyarokat, Vukán Györgyöt, Oláh Kálmánt, Binder Károlyt, Babos Gyulát, Szakcsi Lakatost. Érdekelnek a határműfajok, a népzenei elemeket felszívó jazz (pl. Jan Garbarek ilyen jellegű lemezeit, vagy Nusrat Fateh Ali Khan és Trilok Gurtu albumai). Jóban vagyok szinte minden hangszeres népzenével, a délszláv és balkáni ritmusok izgalomba hoznak, hogy aztán Ravi Shankar szitárja megnyugtasson. A magyar népzenének is a hangszeres (és lehetőleg archaikus) válfaját kedvelem, de például a magas, hasítóan kristálytiszta női hangon megszólaló népdaloktól kiugrom az ablakon, mint ahogy a hujjujujolós népitánc-zenét sem állhatom.
BDK NET PR tartalom 