Első közös irodalmi blogunk! Nehezen született hosszas vajúdás után… De máris életképesnek látszik bizonyulni: egyre többen olvassák – és lájkolják is szorgalmasan… No és a fotó is többeket késztetett örömujjongásra. Pedig elég furi…
Ennél is fontosabb, hogy mi szeretjük. Évekig kapacitáltam Évát, hogy valamilyen módon használjuk ki a különleges helyzetet: két író nem csupán egy fedél alatt, hanem közös asszociációs térben él és lényegében ugyanazokra a külső ingerekre reagál. Igaz, más-más módon, mégis úgy, hogy az egymással való szüntelen érzelmi és gondolati érintkezés szükségszerűen kiépíti a maga függőhidait azok közé a szövegek közé, amelyek a két külön toronyban születnek.
Mégis, az emlékezetes közösen írt novellánál tovább hosszú ideig nem jutottunk: Éva annyira magáníró, hogy még a velem való közösködést se igen tudja elképzelni.
Ám születésnapja közeledvén, gondoltam, meglepem. Az ajándékom persze csak részben az: mellékeltem hozzá egy adag szerény kényszert is: most már muszáj lesz írni ebbe őneki is. Önmagam ajándéka kávéházi szegleten.
Néhány régebbi szöveggel kezdtem: találtam pár motívumegyezést kettőnk szövegei között, olyan volt, mintha azokban is egymásra reflektálnánk. Ezekkel indultunk, aztán meg jött a folytatás: hol egyikünk, hol másikunk ír valami rövid hívómondatot (én néha haikut), a másik egy bekezdésnyi szövegben reagál. És hogy a játékunk izgalmasabb legyen: soha nem áruljuk el, kié az egyik és kié a másik szöveg. Szegény olvasó találgathat, ki-kicsoda: Berniczky+BDK.
Fotó kettőnkről, a blog logója.
Blogíráshoz ajánlott szöveg szerkesztő letöltése az internetről.
BDK NET PR tartalom 