Évával a Csillagszállóban

Ma a szép kiállítású, tartalmas lapszám tiszteletpéldányai is megérkeztek. Sajnos a kiadvány webes interpretációja nem alkalmas a teljes anyag megismerésére. Fenn van ugyan a tartalomjegyzék, de az írások nem érhetők el, illetve néhány cím kattintható, de ekkor nem weboldal nyílik meg, hanem letöltődik a szöveg Word doksija. Emögött biztosan van valamilyen megfontolás (takarékosság?, szerzői jog?), de nem igazán alkalmas forma.

Ezért én – Éva nevében is megköszönve Pálfi Anna főszerkesztőnek a megkeresést, a publikációkat és a példányokat – nem is a .doc-elérést, hanem két megjelent versem rendes blogos megjelenésének a linkjét tűzöm be ide:

útjánÉvával a Csillagszállóban.

Egy kiadatlan és egy kiadandó

Alighanem az enyém volt az első könyv, amelyet a Szépirodalmi Kiadó – csődbe jutása miatt – nem adott ki. A címe, ha jól emlékszem, az volt, hogy Amikor a galambok a vállamra szálltak, és az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent volna meg. A Szépirodalmi végezte az irodalmi szerkesztést és a nyomdai előkészítést. Én már az előleget is felvettem az 1990-ig keletkezett verseim keresztmetszetét adó válogatásra, amelyet saját képverseimmel, fotogramjaimmal illusztráltam. (“Nagyon sikeresek” – mondta az utóbbiakra a szerkesztőnőm…) A Szépirodalmi elkészítette a szedést, tördelést, filmre vitte a teljes anyagot és átadta a Kárpátinak. Aztánbecsődölt…

A Kárpáti Kiadó 1990-ben adta ki Sorsomhoz szegezve című verseskötetemet, 1991-ben jött volna ki említett könyvem a Szépirodalmival közös kiadásban. A nyomást a Kárpátinak kellett volna elvégeznie, a példányszámon pedig osztozott volna a két kiadó. Ugyanebben a konstrukcióban Györke Zoltán kötete az évben meg is jelent – az enyém viszont már nem. A Szépirodalmi megszűnésével párhuzamosan a Kárpáti is anyagi válságba jutott, így hiába kapta meg készen a filmeket, könyvem kinyomtatására már nem vállalkozott.

Aztán a Kárpáti átalakult, újraszerveződött és új főszerkesztője tíz egynéhány éven át üzengetett nekem, illetve ahányszor csak találkoztunk, megemlítette, hogy nekik anyaguk van tőlem és egyszer majd kiadják. Én meg mindig leintettem: úgysincs rá pénzük, meg én sem akarnám azt a régi anyagot újként megjelentetni.

Egy 2004-es naplójegyzetemben is írtam erről: Bővebben…