A fociról azért se

Ha kicsit is érdekelné a Viperát a futball, okosan értekezne arról, hogy persze, győzni jó, örülni jó, együtt örülni még jobb, a teljesítmény előtt illik kalapot emelni és hogy normális körülmények között egy kontinentális bajnokságon elért győzelmet és a valószínű továbbjutást utcai fiesztával ünnepelni érthető és jogos. Mindez azonban ma Magyarországon éppen hogy nem normális körülmények között történik, hanem olyan előzmények után, olyan helyzet közepette és olyan következmények árnyékában, amelyek mindenre okod adhatnak, csak önfeledt ünneplésre nem.

Forrás: A fociról azért se

Befellegzett a kárpátaljai magyarságnak

Engem inkább a személyes tapasztalatok vezettek arra, hogy kilátástalannak ítéljem közösségünk helyzetét és a számszerű adatok tényszerűsége mellett intellektuális és morális leépülésről beszéljek, meg is róttak azért, hogy “személyes érzületek” mondatnak velem súlyos ítéletet. Viszont Bárdi Nándor felkészült történész, és tudom, hogy állításai mögött alapos kutatások és hiteles statisztikai adatsorok állnak, így a következtetései, ha sarkítottaknak tűnnek is: helytállóak.

Forrás: Befellegzett a kárpátaljai magyarságnak

A magát szorongással eltöltő kisebbségi hipochondria hermeneutikája helyén több komolyságot mutatni az élet napos oldala iránti bizakodás – ez nem lenne kevés, és végre inkább a kárpát-medencei nagy depressziónak fellegezhetne be. Kierkegaard gondolataiban például meg kellene érteni a történelmi optimizmust, főként egy olyan világban, amelyről Yollaka azt mondta: Világunk olyanná alakult, hogy benne eluralkodott a szorongás és a közömbösség, mi viszont ennek felszabadultan örülünk.