Pirézségem története, 5

A piréz olyan, mint a fa tetejéről rugaszkodva messze szálló teknősbéka. Nem lehet komolyan venni, de mégis muszáj: hiszen épp most repül be a csukott ablakon

Félreérti tehát ezt magatartást az, aki nem látja benne a kettősséget: komoly dolog az elszánt tükörbenézés és a másoknak a tükörrel való szigorú szembesítése – de ez remekül összefér a tükör-mögüli kikacsintás és gúnyolódó grimaszvágás mulatságos szerepjátékával. Ha pedig a piréz magatartás ilyen, akkor botorság lenne elvárni, hogy ezt a piréz attitűdöt mások komolyabban kezeljék, mint maga a grimaszokat vágó piréz.

Forrás: Pirézségem története, 5

BDK: Afférom Tóth Istvánnal

Néhány évi barátinak mondható kapcsolat után 2004-ben komolyabb afférom támadt Tóth Istvánnal., a Határon Tuli Magyarok Hivatalának (HTMH) akkori osztályvezetőjével. A kárpátaljai származású, azelőtt más beosztásokat betöltő fideszes hivatalnok eleinte annak ellenére szimpatizált velem, hogy tudható volt: más-más politikai-világnézeti táborhoz tartozunk. Ezt azután is folytatni próbálta, hogy az első Orbán-kormány HTMH-osztályvezetőt csinált belőle, és a hozzám fűződő viszonya valószínűleg feloldhatatlan ellentmondásba került főnökei elvárásaival: ekkor én már olyan erősen Fidesz-ellenes és KMKSZ-ellenes voltam, hogy ez nehezen lett összeegyeztethető az ő elkötelezettségeivel és (anyagi, érvényesülési) érdekeivel. Ennek első bizonyítéka egy eléggé furcsa könyvismertetője volt 2001-ben: felkérésemre ő mondta el a könyvbemutató „méltatást” új kötetemről a Könyvfesztiválon – ilyen alkalmakkor nemigen szokás pártpolitikai alapon bírálni a bemutatandó könyvet; de ő megtette. Ezt szóvá is tettem egy naplóbejegyzésemben, megjegyezve, hogy pártkatonaként viselkedett. Ezen megsértődött, de – mivel kb. 1:1-re álltunk – elsimult a dolog, egy rövid időre rendeződött kapcsolatunk.

Forrás: Afférom Tóth Istvánnal

A játékrontó / Tejmozi-mondatok

Egy játékot persze nem szabad túlságosan komolyan venni. Nem történt tragédia. A szerepjátékokat én is szeretem és “nagyban” űzöm; ám itt talán másról van szó. Ha valaki odaül a többiekhez a játékasztal mellé, akkor, szerintem, illik betartania azokat a játékszabályokat, amelyek szerint a többiek játszanak. Aki ezt nem teszi, az nem jópofa, hanem csaló. Sajnálom, hogy Gyuri elrontotta ezt a játékot – amiért is az összes többi játékostárstól ezúton kérek elnézést -, de azt hiszem, csak magamat okolhatom emiatt, és bosszankodás helyett inkább levonom a bennem már rég érlelődő következtetéseket.

Forrás: Egy regény keletkezéstörténetéből – Tejmozi-mondatok

Az Arvisura egy posztmodern dekonstrukció

Egy levéltári állomány hozzáférhetővé tétele nyomán kiderült, hogy az Arvisura nem az, aminek eddig gondoltuk. Ismert erdélyi körökben az az általános nézet, hogy az Arvisura egyfajta nemzeti végzet. A történelemtudományok szakterülete az Arvisurát a „magyar Ószövetség” néven is említett, állítólag rovósámánok által lejegyzett olyan eredetmítoszként tartja számon, amelyről a kutatások bebizonyították, hogy a benne szereplő állítások mind történeti, mind régészeti, mind néprajzi vonatkozásaikban hamisak. Pontosabban ez a tudományos cáfolat nem is beavatott rovósámánok által kronologikusan vezetett eseményleíró  arvisurákra (mivel ezeket soha senki nem látta), hanem az arvisuráknak részben a közhiedelemben élő tévhiteire, részben áltudósok által terjesztett „tanításokra” vonatkozik.

Forrás: Az Arvisura egy posztmodern dekonstrukció

Gondolta a fene (bakik, lapszusok)

Gondolta a fene-frissítés – 2016 A kérdést kellőképpen körbejárta az Urbanlegends.hu 2015-ben, azaz 10 évvel fenti írásom keletkezése után. A lényeg ugyanaz: Arany János sosem írta le a neki tulajdonított mondatot. Ady neve érthetően fel sem merül az összefoglalóban: Gondolta a fene – mondta Arany János Régebben, amikor még rendszeresen olvastam Kárpátalja akkor legkevésbé olvashatatlan újságját, sorra találtam a fentihez hasonlatos kisebb-nagyobb, olykor viszont bődületes bakikat. Ízelítőül néhány (kattintásra a Vipera News-ba írt sziszegéseim nyílnak meg):

Forrás: Gondolta a fene (bakik, lapszusok)

Mi a Bolonyik?

Csak a legkisebb fáradságot igénylő utánanézéssel (Google) megállapíthattam, hogy a bolonyik szó éppenséggel a Pallas nagy lexikonban is szerepel (bár igaz, nem címszóként), és abba talán mégsem bolsevik cenzorok miatt került bele. Szerepel továbbá más szakszövegekben is, így máris megtudtam, hogy létezik mérges bolonyik (Sium latifolium) és sarlós bolonyik (sium falcaria) – kalapácsos azonban nincsen. Ám azt is tudjuk, hogy aki kalapácsnak képzeli magát, az mindent szögnek néz, különös cenzori munkakörben.

Forrás: Bolonyik

Szülőföldön maradás – a Trianon-szindrómára adott anakronisztikus válasz

Az egymással gyakran ellentétes elvárásokat lehetetlen mindenki megnyugvására kielégíteni, emiatt a kérdéskör egésze az összmagyar közélet egyik legneuralgikusabb pontjává vált, mutatta ezt a kettős állampolgárság kérdésében 2004 decemberében tartott népszavazás, amely szabályos hisztériát keltett mind Magyarországon, mind a határokon túl. A témával foglalkozó szakemberek körében hosszabb ideje közhelynek számít a megállapítás, hogy nincsen igazi, hatékony magyar nemzetstratégiánk, ami van, az egy önellentmondásos tákolmány, amelyet a mindenkori politikai hatalom próbált hozzáigazítani az éppen aktuális igényekhez; leginkább a sajátjaihoz. A rendszer hibáit, a határon túlra irányuló támogatáspolitika hiányosságait is többen megfogalmazták már, elemezték a hatásokat, keresték a kiutat.

Forrás: Szülőföldön maradás – a Trianon-szindrómára adott anakronisztikus válasz